'Tudom, hogy változtatnom kellene, de nem igazán tudok.'
Gyakran hallom ezt a mondatot és az igazat megvallva néha én is küzdök a változtatással.
Miért nehéz változtatni? Miközben már felismertük, hogy szükséges, mert javítana az életminőségen, a közérzeten, az egészségen vagy mást fontos területen.
Az egyik, talán legmeghatározóbb ok az idegrendszer működésére vezethető vissza. Tudományos alapja van annak, hogy az agyunk fogyasztja a legtöbb energiát. Ezért teljesen logikus, hogy az élő szervezet fejlődése során tett azért, hogy ne 'haljunk éhen', azaz takarékoskodott és azóta is takarékoskodik az energia felhasználásával.
A tett azt jelenti, hogy az agy az evolúció során 'kénytelen' volt kitalálni valamit, amivel az energiahatékonyságot megőrizheti, miközben intenzíven fejlődött és növekedett.
A lényeg, hogy minél nagyobb az agy és minél több funkciót lát el, annál több energiára van szüksége. És hogy ne kelljen egyfolytában ennünk :) vagy ki tudja miért az energiahatékonyság égisze alatt kialakultak a szokások. Minden idegrendszerrel rendelkező élőlénynek vannak szokásaik, amik automatikusan működnek. A legevidensebb példák erre a létfunkciók, a légzés, keringés, emésztés, mozgás stb.
Másik fontos (lélektani) oka, hogy inkább maradunk a szokásosnál, hogy a szokásos ismerős. Még ha kellemetlenségekkel jár is, ismerjük, már milliószor használtuk, bejárattuk. Mondhatni biztonságosabb, mint egy új megközelítés vagy út.
És akkor most közelebb hozom a témát a testtartáshoz és a mozgáshoz. Hogyan tud energia hatékony lenni a szervezet ezekben? Milyen szokásokat alakít ki ezért?
Amikor nem kell azon gondolkozni, lépésről lépésre megtervezni, egyesével bekapcsolni idegkapcsolatokat, izmokat ahhoz, hogy mondjuk megfogjunk egy ceruzát, az rendkívül idő és energia hatékony. Halvány fogalmam van csak arról, hogy mennyi folyamat indul be egy ilyen egyszerű mozdulatnál. Tudom, hogy az idegrendszer küld jeleket arra, hogy milyen izmokat milyen sorrendben feszítsünk meg és ernyesszünk el ehhez a mozdulathoz és hogy közben a szívünk dobogjon és vérrel lássa el a szervezetet, a sejteket. Hogy a vérből milyen anyagokat használjon fel és melyik szervnek milyen jelet küldjön, hogy mire van éppen szüksége. Hogy eközben például a hormonrendszer folyamatos hormonkiválasztással ébren tart, figyeli és beavatkozik a cukorháztartásunkba. És ha ennél jobban elmerültem volna a tudományos részletekben, akkor olvashatatlan hosszan lehetne még sorolni az egyidőben futó folyamatokat. A szervezetünk élő csoda.
Talán ezek alapján is érthető már, hogy miért alakulnak ki a szokásaink. Összegezve, ha nem kell minden egyes folyamatot külön-külön elindítani és megállítani, ha ezek automatikusan működnek, az kevesebb energiát igényel.
Ezért az életünk során rengeteg szokás alakul ki. Elsősorban olyan szokások, amik egy-egy életkorban, élethelyzetben beváltak és amiket a környezetünkben láttunk, másoltunk.
Részben ezért:
- hasonlítunk a szüleinkre vagy az ikonikus személyekre
- megszoktuk, hogy hogyan ülünk, állunk, járunk, emelünk, tolunk és még sorolhatnánk
És ez így tök jó! Lehet, hogy hosszan, akár egy egész életre és lehet, hogy csak rövidebb távon.
Amikor a tartásból vagy mozgásból adódóan kezd fájni vagy más módon jelezni a test, akkor tudhatjuk, hogy valamely szokásunk már nem szolgálja az egészségünket.
És jön a dilemma. Érdemes-e energiát fektetni abba, hogy változtassunk? Hogy új szokást alakítsunk ki?
Rövidtávon hatékonyabb nem változtatni. De vajon hosszabb távon is az?
Például időről időre megfájdul a derekad. Nem elég, hogy fáj, hogy nem tudsz úgy működni, mint normálisan (amik nem mellesleg zabálják az energiád), még a dilemma is energiát fogyaszt. Egyre kevesebb az energiád, amiből most több kellene, hogy változtass... Nem csoda, ha tele lesz a hócipőd és bekapsz egy fájdalomcsillapítót!
Ezért van nehéz dolgunk és van nehéz dolga egy prevenciós szakembernek. Amikor már megvan a baj, akkor túl sok energia kell, amikor még nincs meg, akkor meg feleslegesnek tűnik energiát belefektetni.
Mindemellett kondicionálva vagyunk a rövid távú félmegoldásokra. Reklámozzák, hogy szedjünk fájdalomcsillapítót, vegyünk mindenreisjó csodakütyüt vagy javasolják, hogy keressünk orvosi, műtéti megoldást olyan problémákra is, amikre az egyszerű séta is gyógymód lehet.
Megértem és én is érzem a nehézségi erőt, ami visszatart a változtatástól. Fontosnak tartom ennek tudatosítását, mert bármilyen változtatási folyamatban is legyünk ez az erő ott lesz. Pusztán azért, hogy kevesebb energiát használjunk. Amikor viszont megértjük a folyamatot és eszközöket, új mintákat, együttérző segítséget kapunk, akkor össze fog gyűlni a kellő energia is!
A kevesebb néha több, szokták mondani. Érdemes megvizsgálni, hogy amikor visszatérően beáll a nyakunk vagy fáj a derekunk, akkor igaz-e ez a mondás. És, ha nem, akkor lássuk a 'néha'-t! Van, hogy átmenetileg, amíg új szokást veszünk fel, több energiát szükséges beletenni egy folyamatba, hogy az új szokássá váljon és ugyanolyan energia hatékony legyen, mint más szokások.
Ma már látható, tudható, hogy a mozgás minőségének javításával és/vagy mennyiségének növelésével, a stressz csökkentésével és tudatos kezelésével a testtartás javul és a mozgásszervi problémák csökkennek.
Az NMPT, a Természetes Mozgásminta Tréning segít felismerni a kialakult rossz tartás és mozgásszervi panaszok oki összefüggéseit és elindítani új és hatékonyabb mozgásminták és testtartás felé.
Ha jelez már a tested és közel állsz az elhatározáshoz, de még szükséged van egy kis löketre, hogy legyőzd a nehézségi erőt és elindulj az új szokás kialakítása felé, akkor szívesen látlak az NMPT workshopon, Természetes Mozgásminta Tréningen november 11-én, Szentendrén.
Jelentkezés emailben a myphysionline@gmail.com címen vagy a +36209138673 telefonon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése