Korunk egyik legjellemzőbb tartáshibája: az ELŐREHELYEZETT VÁLL- ÉS FEJTARTÁS.
Mindenekelőtt bocs az instás és tiktokos idekattintóktól! Ezeket a témákat nem lehet 3 szóban és 30 másodpercben átadni. Az életünk és működésünk megértése hosszabb, hosszú időt igényel. Megpróbáltam a lehető legtömörebben leírni és átadni az ide vonatkozó információkat, ennyi lett.
Az öngondoskodásra, a prevencióra időt kell szánni. Anélkül egyszerűen nem megy.
Akkor vágjunk bele!
Szakmai 'ártalom', hogy figyelem az embereket, a mozgásukat, a tartásukat. És az a nagy helyzet, hogy alig látok olyat, akinek nincs előrébb a feje és a vállai. Ez kortünet. A felgyorsult, túl sok információt közlő közeg, amelyben ma élünk egyszerűen sok az idegrendszerünknek. Ezt idegkutató szakemberek mondják. A túlzott mennyiségű (hogy a minőségről ne is beszéljünk) információ, inger nehezen feldolgozható és a szervezetünk stresszel reagál rá. A testünkben ez stresszhormonok formájában jelenik meg szintén túlzott mértékben. Ez feszültséget okoz, amitől befeszülnek az izmaink. Nem csak a vállunk és nyakunk, szerte a vázizomzatban és szervek működését segítő izmokban is. Mindez mozgásszervi és belszervi következményekkel jár. Ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni.
Ha felkeltettem az érdeklődésed, akkor az alábbiakban részletezem.
Fejnehezek vagyunk, ahogy valaki ezt találóan megfogalmazta. Nem annyira súlyban, mint a gondolkodás, racionalizálás, logika, magyarázat, bonyolítás szempontjából. Ami persze igen súlyos. Túl sokat vagyunk fejben, agyalunk, ahogy arra az a néhány elérhető mester szokott figyelmeztetni.
És ez fizikailag is megjelenik. A fej előre nyúlik, mintha attól jobban látnánk bármit, előrébb lennénk bármiben. A fej súlya átlagosan 6-8 kg. Amikor előrébb van a gerinc síkjától, akkor húz/na előre és ha nem lenne szuper idegrendszerünk, akkor előredőlnénk.
Eközben az izmaink meg engedelmesen végzik a rájuk rótt munkát. Szándékosan nem azt írom, hogy a munkájukat, mert az izmok fő feladata a mozdítás. Nem a tartás.
A fejünk elől van és az izmok megfeszülnek, alkalmazkodnak a feladathoz. CSAK ez olyan alkalmazkodás, ami hosszútávon nem egészséges. Nem csak a nyakunk fájdulhat meg tőle, egy egész sor elváltozást indít be a biomechanikánkba.
Ha visszaemlékszel a fizika órára (bocs, nem triggerelésnek szánom, én nem szerettem a fizikát a suliban 🙂), vagy gondolj csak bele: előrébb van a fej.
Mi történne, ha a test nem reagálna erre?
Úgy esnénk orra, mint a huzat. Ezt elkerülendő a test, az idegrendszer és a mozgásszervek (különösképp az izomzat) révén korrigál. Na ez a korrigálás történik az izmok megfeszítésével, ami hosszútávon nem annyira jó buli.
Miért?
Főként azért, mert az izmoknak nincs közvetlen tartó szerepe. Nem tartásra találta ki őket az anyatermészet. Az izmok feladata, hogy váltakozó megfeszülés és elernyedés következtében MOZGÁST hozzanak létre. Így működnek jól, így lesz jó a keringésük, így maradnak egészségesek.
Ha tartaniuk kell, akkor az állandó vagy hosszabb ideig tartó megfeszülés következtében rosszabb lesz a keringésük pusztán azért, mert az összehúzódott izom szűkíti az erek átmérőjét, így gyengül a keringés és a sejtanyagcsere.
És hogy ez hova vezet?
Egyre merevebb izmokhoz, fájdalmakhoz, beszűkülő mozgástartományokhoz, ennek következtében rosszabb általános közérzethez és gyorsabb öregedéshez.
A megoldáshoz vezető út a tudás megszerzése és bővítése, a proaktivitás, azaz megelőzés, a gyakorlatok elsajátításán és a személyes életedre való alkalmazásánk keresztül történő fokozatos változás a természetes tartás felé.
És GYAKORLÁS, GYAKORLÁS ÉS GYAKORLÁS!
Ha mélyebben érdekel a téma és a konkrét tartásjavító gyakorlatok, akkor kattints az alábbi linkre!
