Lassan tíz éve, hogy először megfogalmazódott bennem az önmagammal összhangban lévő, a bensőmből fakadó, ösztönösen harmonikus, meditatív jellegű mozgás ötlete. Nem néztem utána a neten, de biztos már akkor is sokan foglalkoztak ezzel. Csak elkezdtem gyakorolni. Akkor már egy jó ideje rendszeresen meditáltam, önismereti képzésekre jártam és mivel a mozgás, az edzés, a sport szinte mindig része volt az életemnek, úgy éreztem valahogy össze kellene kötni a kettőt. Akkor még nem voltam rá tudatos, hogy miért. 'Csak' ösztönösen jött.
(Írtam is egy bejegyzést akkor és elkezdtem egy meditatív mozgásos órát tartani, de nem voltam kitartó, elég hamar abbahagytam. Ha érdekel, itt elolvashatod: http://www.masszazspont.hu/2014/03/a-bensod-mozdulatai.html)
Közben megértettem, hogy miért. A meditáció és a mozgás összetartoznak, a mozgás a bensőm külső, kívülről érzékelhető megnyilvánulása. Nem csak helyváltoztatásra való. Bennem csak szétszakadt, elszakadt a kettő egymástól. Felismertem, hogy volt idő, amikor nem fejezhettem ki magam tisztán. Nem örülhettem felhőtlenül, ugrabugrálva és kiáltozva vagy nem lehettem szomorú, dühös, nem fájhattam. Nem fejezhettem ki magam, mert azzal zavartam a környezetem. Ez oda vezetett, hogy visszafojtott energiák keletkeztek bennem, ami - ma így látom - torzította a mozgásomat, az önkifejezésemet és akut sérülésekhez és krónikus elváltozásokhoz vezetett.
Mostanra értem meg rá, ért bennem össze, hogy ami nem működött az életemben az ebből szétszakad egységből, a kétségből, az elválasztottság érzéséből fakadt. Mostanra ismertem fel, hogy ahhoz, hogy egészséges legyek kell az összhang önmagammal. Ennek egyik módja az, hogy befelé figyelek, összekapcsolódom a testemmel, a testemben lévő érzetekkel. Megértem a különböző érzetek jelentését és eszerint viszonyulok a testemhez, a lelkemhez. Van, hogy azt mondja a testem egy érzete, hogy feszült és lazításra vagy nyújtásra van szüksége. Máskor kipihent és telve energiával biciklizni vagy úszni akar. Megint máskor csak pihenni vagy csak lenni.
Annyi mindent csináltam az életemben koncepciók mentén. Nem mondom, hogy ez baj és nem is bánom. Az utam része volt, hogy másokat utánozva, elképzeléseket követve éltem az életem. Építettem házakat, vállalkozásokat, tanultam, felneveltem a gyermekeimet. Tudom, hogy nem vagyok ezekkel egyedül, a legtöbben így élünk.
Most értem oda, hogy egyre jobban látom mivel vagyok mélyebben azonos, mire próbál 'rávenni' a testem, a fájdalmak, feszültségek, betegségek. Most értem oda, hogy kevesebbet hallgatok koncepcionális elmémre (legalábbis felülvizsgálom a meggyőződéseimet), inkább igyekszem mélyebben kapcsolódni magammal, magommal, a lelkemmel. A lelkemmel, ami nem különálló a testemtől. Bizonyos szempontból valamiféle légüres térben élem. Sem a lelkemmel, sem a testemmel nem voltam közvetlen kapcsolatban. Az elmém és koncepciói próbálták kitölteni ez a teret, nem túl nagy sikerrel.
Számomra érdekes, ami ebbe az írásba került. Nem volt tervem, hogy mit fogok írni. Egyszerűen csak ez jött ki. Mint egy meditációban, kapcsolódtam azzal, ami már jó ideje - de lehet, hogy mindig is - ott volt bennem és szavakká formálódott. Kicsit hasonlóan, mint amikor mozgás előtt elkezdek összehangolódni a testemmel és ebből alakul ki az aktuális, éppen megnyilvánuló mozgás. Azok mozdulatok, amik éppen a leghasznosabbak számomra.
Annyit még hozzáteszek, hogy az utamon most ott tartok, hogy új lendülettel fogok bele a MyPhysiOnline programjaiba. Úgy tervezem, hogy rendszeres írásokkal és videókkal fogok jelentkezni mozgás, önmasszázs és kinesio tape kezelés témákban.
Az aloldalakon lehet tovább informálódni az egyes témákban.
Jó egészséget és külső, benső egységet kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése