ÖNISMERET, TESTTUDATOSSÁG - SZIKLAI CSABA, TUDATOS MASSZŐR BESZÉLGETETT VELEM

 Az önismereti utam újabb állomásához érkeztem.

Sziklai Csabát, a Tudatos masszőr mozgalom alapítóját kerestem meg, mert az általa készített és megosztott videók alapján újító, szimpatikus, szakmai és természetes ember benyomását keltette, akivel szerettem volna megismerkedni.

Csaba, igen elfoglalt élete okán nem tudott külön időt szánni a találkozásra, így meghívott a stúdiójába, hogy ott beszélgessünk az önismeretről, masszázsról, testtudatosságról, traumáról, stresszkezelésről, jelenlétről, hangtálakról, meditációról és még pár kapcsolódó témáról. Jó hosszúra sikerült, de a videó leírásában témánként tagolva van.

Ezen a felületen is köszönöm Csabának a lehetőséget, hogy találkozhattunk! Öröm olyan emberekkel lenni, beszélgetni, akik hasonlóan gondolkoznak, értéket képviselnek, lelkesek és kreatívak, mint Csaba és Noémi, a felesége. A felvétel közben meglepően hamar megszűnt a kameraláz, ami nagyban köszönhető a vendéglátóim természetes és könnyed jelenlétének.

 Az alábbi linkre kattintva található a teljes beszélgetés:

 

 

És hogy miért állomása ez az önismereti utamnak?

Nekem kihívás kamerák előtt beszélni. (Korábban emberek előtt beszélni is az volt.) Pár rövidebb videóval már próbálkoztam az elmúlt évben, de látni és hallani magamat kívülről még mindig fura. Belülről annyira más a megélés. És elég kritikus is vagyok magammal (meg persze másokkal is), ami azáltal, hogy visszanéztem és tagoltam a videót sokat enyhült. Megengedőbbé és elfogadóbbá váltam a felfedezett hibáimmal kapcsolatban. Ami mások elfogadásában is segít.

 

JAVÍTANÁL A TESTTARTÁSODON?

A hagyományos felfogás szerint a testtartást egy 'tökéletes' mintához, 'tökéletesre' mintázott emberi modellhez viszonyítják.

 

 

 

Ezzel minimum két baj van:

1. Amikor egy ilyen modellhez viszonyítanak minket, akkor óhatatlanul - tudatos vagy tudattalan szinten - nem fogjuk elég jónak, szépnek, egészségesnek gondolni magunkat, ami negatív érzelmi folyamatokat indít(hat) el.

Tovább haladva ezen a vonalon a negatív érzelmek stresszt generálnak, ami egyes testterületeken izomfeszülést okoz. Ezek az izomfeszülések rögzítik vagy tovább rontják az egyébként sem jó testtartást. Ördögi körré alakulva.

2. A szakember (és mi önmagunkat is) megpróbál ehhez a modellhez igazítani minket. Gyakran - lehet, hogy erősnek tűnik a kifejezés - erőszakkal. Mármint a test megerőszakolásával, olyan gyakorlatokkal és hozzáállással, amik nincsenek egyénre szabva és nem feltétlenül a legjobbak számunkra.

Természetesen ez is generál stresszt, többletenergiát emészt fel és lassabban, kerülőúton vagy nem érjük el a célunk. Azaz megmarad vagy hosszútávon még rosszabb is lesz a tartásunk.

 

A testtartás megváltoztatásához új mintákra, mozgásmintákra, idegi kapcsolatokra van szükségünk. Ezek szabályozzák az izomtónusunkat, ami a testtartásunk alapja. 

 

 

Az NMPT olyan megközelítés, ami:

1. Önmagadhoz viszonyít, azaz figyelembe veszi, hogy a jelenlegi testtartás egy relatív egyensúlyi helyzet, ami az egyént ért hatások és az ezekre adott reakciók összessége. Nem rossz vagy jó, hanem állapot, ami egyben kiindulási helyzet is. Nem egy külső, idegen modellt akar elérni, hanem önmagad legharmonikusabb változatát.

2. Segít feltárni a kialakult állapot oki összefüggéseit és megérteni a test mozgásszervi  és idegrendszeri működését. 

 

Ezeket azért teszi, hogy:

- láthatóvá váljon az eddig vezető út és a változás útja is

- ne csak mechanikus gyakorlat végrehajtás legyen, hanem tudatos gyakorlás

 

3. A tudatos gyakorlást támogatja, azaz:

- megtanít izolált mozgásokra, amikkel az egyes izomcsoportok mozgatását függetleníti olyan izomcsoportoktól, amikre nincs szükség az adott mozgáshoz, mégis (megszokásból) együtt használjuk őket

- megtanít  összetett mozgások harmonikus kivitelezésére

- megtanít érezni a test különböző részeit külön-külön és együttesen is, azaz fejleszti a testtudatosságot, az érzettudatosságot (részben ezek hiánya vezetett a jelenlegi testtartáshoz)

 

4. Konkrét gyakorlatokkal segíti, hogy a változás elinduljon, hogy új, természetesebb mozgásminták erősödjenek meg. De nem ragaszkodik a gyakorlatok élethosszig végzéséhez, mert a kialakult mintákkal a jövőben bármilyen testérzettudatos, testkapcsolatos mozgás jót fog tenni a testnek.

 

5. Az oki összefüggések, testtudatosság és az új minták mentén jobban tudunk mozgásformákat választani, jobban felismerjük, hogy éppen mire van szüksége a testünknek. Beleértve a pihenést, regenerációt és feltöltődést is.

Jelentkezhetsz:

- Egyéni órára

- Csoportos órára

- NMPT workshopra

 

Követhetsz a Facebookon: MyPhysionline oldalon

És YouTube-on: @MyPhysiOnline

HOGYAN BÁNSZ A TESTEDDEL?

 

 

A testünkkel gyakran mostohán bánunk. Használjuk, de nem jó értelemben. 

 

Kihasználjuk.

 

Dirigáljuk, elégedetlenek vagyunk vele, hajtjuk, szidjuk, figyelmen kívül hagyjuk. Sőt, elhagyjuk. Annyira kint, a rajtunk kívül eső dolgokon van a fókusz, hogy nem is érezzük a testünket. Nem is érezzük, hogy a testünkben élünk.

Ezért gyakran túl mozgatjuk, túl erőltetetjük vagy éppenséggel nem mozgatjuk eleget.

Esetleg nem megfelelően tápláljuk vagy nem engedjük regenerálódni.

Gyakran előfordul, hogy csak akkor vesszük észre a testünket, amikor nem úgy működik, ahogy szeretnénk vagy amikor már annyira fáj, hogy nem tudjuk nem észrevenni.

Előfordult már ilyesmi veled?

Azt hiszem, hogy nincs igazán olyan ember a földön, akivel ne történt volna meg, hogy kint van a testéből, ráadásul onnan, kívülről próbálja irányítani.

A másik oldalról nézve a test pedig szolgál. Tűr, alkalmazkodik, amíg határai engedik. Közben persze szól, hogy túl sok vagy kevés, hogy túl nehéz, hogy pihenésre van szüksége. Aztán egy darabig nem szól (vagy nem halljuk meg), mert amúgysem figyelünk rá és nem is vesszük figyelembe a szükségleteit. Hiszen leggyakrabban bent sem vagyunk a testünkben. Sokszor nem is ismerjük a szükségleteit. A saját testünket nem ismerjük.

Természetes, hogy van. Megszoktuk. - Ez a testem - mondjuk. - Ilyen, meg ilyen.

Mintha nem is mi lennénk a testünk (is).

Pedig, ha akár csak egy percre befigyelünk a testünkbe, egy-egy pici, köbcentiméternyi területre, mit tapasztalhatunk? 

Érzeteket. A 'semmit sem érzek'-től a tompaságon vagy kellemetlenségen keresztül a fájdalomig és az életteli bizsegésig rengeteg féle érzetet.

Változásokat. A testérzetek nem állandóak. Mindig mozognak, változnak, alakulnak.

És amikor igazán elmélyülünk a testben, az érzetekben, amikor valamiféle kegyelem folytán elválunk a korlátozó elképzeléseinktől és amikor a tudatunk átvált a 'kint vagyok és kintről tapasztalom magam'-ból a 'bent vagyok és átélem a vanságot'-ra, akkor megnyugszunk és érzetek is tükrözik ezt. Kisimulnak. Lágyulnak. Minőséget váltanak. Vagy egyszerűen feloldódnak.

A test a lélek szentélye. Úgy emlékszem így mondják. Test nélkül nem válnánk valóra ebben a dimenzióban. (Talán ez így van.) De az biztos, hogy ha a szentély elhanyagolt, abban nem jó lenni. Ha nem jól bánok a testemmel, akkor nem jó benne élni.

 

Dönthetünk úgy, hogy jól bánjunk a testünkkel! Meg lehet kérdezni, hogy mit szeretne. És megadni neki, magunknak. Minden nap. Minél gyakrabban. Hiszen benne élünk, a testünk is mi vagyunk.

Mozgassuk, ahogy jó neki.

Táplaljuk jó ételekkel, ha éhes.

Hagyjuk pihenni, ha elfáradt.

NMPT - HATÉKONY SEGÍTSÉG A VÁLTOZTATÁSHOZ

 'Tudom, hogy változtatnom kellene, de nem igazán tudok.'

 

 

 

Gyakran hallom ezt a mondatot és az igazat megvallva néha én is küzdök a változtatással.

 

Miért nehéz változtatni? Miközben már felismertük, hogy szükséges, mert javítana az életminőségen,  a közérzeten, az egészségen vagy mást fontos területen.

Az egyik, talán legmeghatározóbb ok az idegrendszer működésére vezethető vissza. Tudományos alapja van annak, hogy az agyunk fogyasztja a legtöbb energiát. Ezért teljesen logikus, hogy az élő szervezet fejlődése során tett azért, hogy ne 'haljunk éhen', azaz takarékoskodott és azóta is takarékoskodik az energia felhasználásával.

 

 

A tett azt jelenti, hogy az agy az evolúció során 'kénytelen' volt kitalálni valamit, amivel az energiahatékonyságot megőrizheti, miközben intenzíven fejlődött és növekedett.

 

A lényeg, hogy minél nagyobb az agy és minél több funkciót lát el, annál több energiára van szüksége. És hogy ne kelljen egyfolytában ennünk :) vagy ki tudja miért az energiahatékonyság égisze alatt kialakultak a szokások. Minden idegrendszerrel rendelkező élőlénynek vannak szokásaik, amik automatikusan működnek. A legevidensebb példák erre a létfunkciók, a légzés, keringés, emésztés, mozgás stb. 

 

Másik fontos (lélektani) oka, hogy inkább maradunk a szokásosnál, hogy a szokásos ismerős. Még ha kellemetlenségekkel jár is, ismerjük, már milliószor használtuk, bejárattuk. Mondhatni biztonságosabb, mint egy új  megközelítés vagy út.

És akkor most közelebb hozom a témát a testtartáshoz és a mozgáshoz. Hogyan tud energia hatékony lenni a szervezet ezekben? Milyen szokásokat alakít ki ezért?

Amikor nem kell azon gondolkozni, lépésről lépésre megtervezni, egyesével bekapcsolni idegkapcsolatokat, izmokat ahhoz, hogy mondjuk megfogjunk egy ceruzát, az rendkívül idő és energia hatékony. Halvány fogalmam van csak arról, hogy mennyi folyamat indul be egy ilyen egyszerű mozdulatnál. Tudom, hogy az idegrendszer küld jeleket arra, hogy milyen izmokat milyen sorrendben feszítsünk meg és ernyesszünk el ehhez a mozdulathoz és hogy közben a szívünk dobogjon és vérrel lássa el a szervezetet, a sejteket. Hogy a vérből milyen anyagokat használjon fel és melyik szervnek milyen jelet küldjön, hogy mire van éppen szüksége. Hogy eközben például a hormonrendszer folyamatos hormonkiválasztással ébren tart, figyeli és beavatkozik a cukorháztartásunkba. És ha ennél jobban elmerültem volna a tudományos részletekben, akkor olvashatatlan hosszan lehetne még sorolni az egyidőben futó folyamatokat. A szervezetünk élő csoda.

Talán ezek alapján is érthető már, hogy miért alakulnak ki a szokásaink. Összegezve, ha nem kell minden egyes folyamatot külön-külön elindítani és megállítani, ha ezek automatikusan működnek, az kevesebb energiát igényel.

 

 

Ezért az életünk során rengeteg szokás alakul ki. Elsősorban olyan szokások, amik egy-egy életkorban, élethelyzetben beváltak és amiket a környezetünkben láttunk, másoltunk.

Részben ezért:

• hasonlítunk a szüleinkre vagy az ikonikus személyekre
• megszoktuk, hogy hogyan ülünk, állunk, járunk, emelünk, tolunk és még sorolhatnánk

 

És ez így tök jó! Lehet, hogy hosszan, akár egy egész életre és lehet, hogy csak rövidebb távon.

Amikor a tartásból vagy mozgásból adódóan kezd fájni vagy más módon jelezni a test, akkor tudhatjuk, hogy valamely szokásunk már nem szolgálja az egészségünket.

 

 

 

És jön a dilemma. Érdemes-e energiát fektetni abba, hogy változtassunk? Hogy új szokást alakítsunk ki? 

Rövidtávon hatékonyabb nem változtatni. De vajon hosszabb távon is az?

Például időről időre megfájdul a derekad. Nem elég, hogy fáj, hogy nem tudsz úgy működni, mint normálisan (amik nem mellesleg zabálják az energiád), még a dilemma is energiát fogyaszt. Egyre kevesebb az energiád, amiből most több kellene, hogy változtass... Nem csoda, ha tele lesz a hócipőd és bekapsz egy fájdalomcsillapítót!

 

Ezért van nehéz dolgunk és van nehéz dolga egy prevenciós szakembernek. Amikor már megvan a baj, akkor túl sok energia kell, amikor még nincs meg, akkor meg feleslegesnek tűnik energiát belefektetni.

Mindemellett kondicionálva vagyunk a rövid távú félmegoldásokra. Reklámozzák, hogy szedjünk fájdalomcsillapítót, vegyünk mindenreisjó csodakütyüt vagy javasolják, hogy keressünk orvosi, műtéti megoldást olyan problémákra is, amikre az egyszerű séta is gyógymód lehet.

Megértem és én is érzem a nehézségi erőt, ami visszatart a változtatástól. Fontosnak tartom ennek tudatosítását, mert bármilyen változtatási folyamatban is legyünk ez az erő ott lesz. Pusztán azért, hogy kevesebb energiát használjunk. Amikor viszont megértjük a folyamatot és eszközöket, új mintákat, együttérző segítséget kapunk, akkor  össze fog gyűlni a kellő energia is!

A kevesebb néha több, szokták mondani. Érdemes megvizsgálni, hogy amikor visszatérően beáll a nyakunk vagy fáj a derekunk, akkor igaz-e ez a mondás. És, ha nem, akkor lássuk a 'néha'-t! Van, hogy átmenetileg, amíg új szokást veszünk fel, több energiát szükséges beletenni egy folyamatba, hogy az új szokássá váljon és ugyanolyan energia hatékony legyen, mint más szokások.

 

Ma már látható, tudható, hogy a mozgás minőségének javításával és/vagy mennyiségének növelésével, a stressz csökkentésével és tudatos kezelésével a testtartás javul és a mozgásszervi problémák csökkennek.

Az NMPT, a Természetes Mozgásminta Tréning segít felismerni a kialakult rossz tartás és mozgásszervi panaszok oki összefüggéseit és elindítani új és hatékonyabb mozgásminták és testtartás felé.

Ha jelez már a tested és közel állsz az elhatározáshoz, de még szükséged van egy kis löketre, hogy legyőzd a nehézségi erőt és elindulj az új szokás kialakítása felé, akkor szívesen látlak az NMPT workshopon, Természetes Mozgásminta Tréningen november 11-én, Szentendrén.

Jelentkezés emailben a myphysionline@gmail.com címen vagy a +36209138673 telefonon.

NYÚJTÓZÁS ÉRZETTUDATOSAN

Ösztönösen gyakran nyújtóznánk. A kisgyerekek még teszik is. Minden gerinces élőlény. Tinik, fiatal felnőttek, felnőttek már ritkábban. Sőt, ahogy látom és a kérdésekre kapott válaszokból kitűnik, sokan szinte egyáltalán nem nyújtóznak vagy nagyon ritkán.

Miért (már-már) tendencia, hogy nem nyújtózunk?

Több oka is van. A nem trenditől az akármilyenig.

Amit kiemelt oknak tartok az az, hogy NINCS MEGFELELŐ KAPCSOLATUNK a saját testünkkel.

Nem érezzük, csak amikor már nagyon fáj.

Nem figyelünk a jelzéseire, negligáljuk vagy félreértelmezzük.

Trendeket követve mozgunk, gyakran alkalmi felindulásból, anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogy éppen mire van szüksége a testünknek.

Ezzel a gyakorlattal a testedbe invitállak. Hogy (meg)érezd milyen, amikor úgy nyújtózol, hogy minden figyelmed a testedbe irányul. Hogy minden apró érzetet érzékelsz és érzed, értékeled amit átélsz.

Egyszerű nyújtózás teljes átéléssel.

Úgy, hogy közben nem gondolkodsz. Csak érzel. Nem gondolkodsz azon, hogy vajon jól csinálod-e, mire jó ez egyáltalán, meddig tart, mit kéne rajta módosítani, milyen szuper és meg kell mutatnom a szeretteimnek.

Ne érts félre, ezek mind jó kérdések. Tedd fel őket a nyújtózás után. Mindössze azért, hogy teljesen át tudd élni azt, ami abban a pár percben történik.

Az átélt élményeknek óriási ereje van. Egy átélt negatív tapasztalás segít, hogy elkerülj dolgokat vagy másképpen csináld legközelebb. Egy pozitív élmény pedig megerősít, hogy jó az, amit és ahogyan csinálsz.

A videóért kattints az alábbi linkre:

NYÚJTÓZÁS ÉRZETTUDATOSAN VIDEÓ

Jó nyújtózkodást! 🙂

ELŐREHELYEZETT VÁLL ÉS FEJ

Korunk egyik legjellemzőbb tartáshibája: az ELŐREHELYEZETT VÁLL- ÉS FEJTARTÁS.

Mindenekelőtt bocs az instás és tiktokos idekattintóktól! Ezeket a témákat nem lehet 3 szóban és 30 másodpercben átadni. Az életünk és működésünk megértése hosszabb, hosszú időt igényel. Megpróbáltam a lehető legtömörebben leírni és átadni az ide vonatkozó információkat, ennyi lett.
Az öngondoskodásra, a prevencióra időt kell szánni. Anélkül egyszerűen nem megy.

Akkor vágjunk bele!

Szakmai 'ártalom', hogy figyelem az embereket, a mozgásukat, a tartásukat. És az a nagy helyzet, hogy alig látok olyat, akinek nincs előrébb a feje és a vállai. Ez kortünet. A felgyorsult, túl sok információt közlő közeg, amelyben ma élünk egyszerűen sok az idegrendszerünknek. Ezt idegkutató szakemberek mondják. A túlzott mennyiségű (hogy a minőségről ne is beszéljünk) információ, inger nehezen feldolgozható és a szervezetünk stresszel reagál rá. A testünkben ez stresszhormonok formájában jelenik meg szintén túlzott mértékben. Ez feszültséget okoz, amitől befeszülnek az izmaink. Nem csak a vállunk és nyakunk, szerte a vázizomzatban és szervek működését segítő izmokban is. Mindez mozgásszervi és belszervi következményekkel jár. Ennél egyszerűbben nem tudom megfogalmazni.

Ha felkeltettem az érdeklődésed, akkor az alábbiakban részletezem.

Fejnehezek vagyunk, ahogy valaki ezt találóan megfogalmazta. Nem annyira súlyban, mint a gondolkodás, racionalizálás, logika, magyarázat, bonyolítás szempontjából. Ami persze igen súlyos. Túl sokat vagyunk fejben, agyalunk, ahogy arra az a néhány elérhető mester szokott figyelmeztetni.
És ez fizikailag is megjelenik. A fej előre nyúlik, mintha attól jobban látnánk bármit, előrébb lennénk bármiben. A fej súlya átlagosan 6-8 kg. Amikor előrébb van a gerinc síkjától, akkor húz/na előre és ha nem lenne szuper idegrendszerünk, akkor előredőlnénk.
Eközben az izmaink meg engedelmesen végzik a rájuk rótt munkát. Szándékosan nem azt írom, hogy a munkájukat, mert az izmok fő feladata a mozdítás. Nem a tartás.
A fejünk elől van és az izmok megfeszülnek, alkalmazkodnak a feladathoz. CSAK ez olyan alkalmazkodás, ami hosszútávon nem egészséges. Nem csak a nyakunk fájdulhat meg tőle, egy egész sor elváltozást indít be a biomechanikánkba.
Ha visszaemlékszel a fizika órára (bocs, nem triggerelésnek szánom, én nem szerettem a fizikát a suliban 🙂), vagy gondolj csak bele: előrébb van a fej.
Mi történne, ha a test nem reagálna erre?
Úgy esnénk orra, mint a huzat. Ezt elkerülendő a test, az idegrendszer és a mozgásszervek (különösképp az izomzat) révén korrigál. Na ez a korrigálás történik az izmok megfeszítésével, ami hosszútávon nem annyira jó buli.
Miért?
Főként azért, mert az izmoknak nincs közvetlen tartó szerepe. Nem tartásra találta ki őket az anyatermészet. Az izmok feladata, hogy váltakozó megfeszülés és elernyedés következtében MOZGÁST hozzanak létre. Így működnek jól, így lesz jó a keringésük, így maradnak egészségesek.
Ha tartaniuk kell, akkor az állandó vagy hosszabb ideig tartó megfeszülés következtében rosszabb lesz a keringésük pusztán azért, mert az összehúzódott izom szűkíti az erek átmérőjét, így gyengül a keringés és a sejtanyagcsere.
És hogy ez hova vezet?
Egyre merevebb izmokhoz, fájdalmakhoz, beszűkülő mozgástartományokhoz, ennek következtében rosszabb általános közérzethez és gyorsabb öregedéshez.

A megoldáshoz vezető út a tudás megszerzése és bővítése, a proaktivitás, azaz megelőzés, a gyakorlatok elsajátításán és a személyes életedre való alkalmazásánk keresztül történő fokozatos változás a természetes tartás felé.
És GYAKORLÁS, GYAKORLÁS ÉS GYAKORLÁS!

Ha mélyebben érdekel a téma és a konkrét tartásjavító gyakorlatok, akkor kattints az alábbi linkre!

TARTÁSJAVÍTÁS - ELŐREHELYEZETT VÁLL ÉS NYAK

NYAKTARTÁS - A TARTÁSHIBÁK EGYIK FŐ OKA

 

 

Kezdjük ott, hogy mit értünk nyaktartás és testtartás alatt. A tartást elsősorban a csontvázunk adja. Pusztán azért, mert a csontszövet (a fogak mellett) a legszilárdabb szövetünk, ami tartóvázként funkcionál a testünkben. 

Tehát a testünket a csontváznak kellene tartania. Ez az, ami gellert kapott és gyakran az izmok veszik át a csontok szerepét. (Nem ijesztgetésképpen, de előfordul az is, hogy egy a csont helyett terhet viselő izom úgy alkalmazkodik, hogy teljesen 'elmeszesedik', megszűnik a keringése, az összehúzódó képessége és kvázi 'csonttá' válik. Ilyenkor a mozgató funkció teljesen megszűnik. De nem kell idáig jutni!)

A tartást többek közt segíti az izomzat is. Kiemelem, hogy SEGÍTI. Nem önállóan végzi! Ez nem feladata az izomzatnak. Az izom mozgat.

Miért tartom fontosnak a jó testtartást?

Azt látom a szakmai szemüvegemen keresztül, hogy embertársaim java nem úgy használja a testét, ahogy az egészséges lenne. Ezzel nyilvánvalóan semmi újat nem írok, de a preventív hozzáálláshoz ezt újra és újra meg kell jegyeznem.

A mozgásszervi panaszok (pl. nyakproblémák) java fizikailag a nem megfelelő tartásból, pozícióból fakad. Persze ennél érdemes tovább is menni az okok feltárásában, megtalálni azokat az okokat, amiktől a rossz tartásba kerültünk. Például a traumák, krónikus stressz, szorongás, amik mind hatással vannak a mozgásszervekre, az izmokra és társaikra.

DE a tapasztalatom azt mutatja, hogy nem szabad elhanyagolni a testünkkel való fizikai foglalkozást. Mozgatni kell, hogy jó minőségű életet élhessünk.

Mozgatni. Azaz a statikus, feszes tartásokból kimozdítani. A bejegyzés végén találsz egy videót, ahol pár egyszerű gyakorlatot mutatok be. De kérlek ne görgess oda azonnal! Meglátod megéri végigolvasni!

Ezen a ponton egy kicsit bele kell nézni az izmok funkcióiba.

Az izmok egyik fő feladata a mozgás kivitelezése, a megfeszülés és elernyedés váltakozásával.  A statikus, folyamatosan feszülő izomszövet nagyon energiaigényes, fárasztó. Edzéssel fejleszthető az izomzat statikus állóképessége és az észszerű mennyiségű és minőségű edzés jót is tesz. 

Az izmok másik fontos feladata az egyensúly fenntartása azzal, hogy amint kibillenünk az egyensúlyból, az idegrendszer automatikusan feszít be és ernyeszt el izmokat azért, hogy visszanyerjük az egyensúlyunkat. 

HOGY JÖN EZ AZ EGÉSZ A NYAKUNK TARTÁSÁHOZ?

Mindjárt rátérek, csak előbb még egy kis információ a tartásról.

A tartás kétféle lehet.

Az egyik, amikor statikus helyzetben tartom a testem egy részét, például megemelek és tartok egy bútort, amíg a párom feltöröl alatta. Statikusan feszül a karizom, a vállizom, amit egy átlagos fizikumú ember rövid ideig tud kivitelezni, hiszen a folyamatosan feszülő izomszövet sok energiát igényel, ezért az izom gyorsan fárad. Nem mellesleg az elernyedés nélkül feszülő izomszövet keringése lassabb, mert az összehúzódás nyomást gyakorol az erekre.

Ha eljutottál idáig az olvasásban, akkor a kíváncsiság és a kitartás gyermeke vagy. Remélem, hogy végül össze fog állni a kép!

NA, ÉS AKKOR VÉGRE ELÉRTÜNK A NYAKTARTÁSHOZ.

Ha körbenézel láthatod, hogy az emberek többsége előrehelyezett fejtartással él. Te és én persze kivételek vagyunk :) Igazából én nem. Viszont dolgozom rajta, hogy javuljon.

MI a baj az előrehelyezett fejtartással?

Gyakran beszélek és írok erről. Az első, amint fentebb is megjegyeztem, hogy nem funkcionális. A fejnek van súlya (átlagosan 6-8 kg), amit ha előre helyezünk, akkor meg kell tartani. Tarts meg egy 6 kilós súlyt behajlított karral. Gyorsan érezni fogod, hogy ez nem tuti.

A fej súlyát normál helyzetben a csontos váz, a nyaki gerinc (továbbá a teljes gerincoszlop, a csípő és a lábak) tartják és az izmok csak kiegyensúlyozás okán feszülnek meg rövid ideig.

DE HA előrehelyezzük a fejet a gerinc elkezd meghajlani és bekapcsolnak a nyakizmok, a mellizmok, a csukjás, de még a gerinc alsóbb izmai, a medence egyes izmai, sőt a comb és lábszár bizonyos izmai is. Ha ez hosszabb ideig és gyakran történik az rossz hatással lesz a nyak izmaira, a nyaki gerincre, az állkapcsunkra, a nyaki erekre, a vállövre, a hátgerincre, a derékra, a medencére, a csípőre és a végtagokra is. TEHÁT borul az egész rendszer. Felborul az egyensúly.

A végletekig lehetne részletezni az előrehelyezett fejtartás hatásait, de ez ennek a bejegyzésnek nem célja.

Mindössze annyit szeretnék elérni, hogy lásd és érezd ennek az apró dolognak a kiemelkedő fontosságát.

ÉS AKKOR JÖHET AZ, HOGY MIT ÉS HOGYAN ÉRDEMES CSINÁLNI, HA MÁR SZÜKSÉGES JAVÍTANOM A NYAKTARTÁSON.

Furán hangozhat, de ne azzal kezdd, hogy vissza vagy hátrahúzod a nyakad. Ezzel csak plusz feszültséget hozol létre.

A három legjobb dolog, amit tehetsz:

1. Rendszeresen mozgasd át a nyakad. Lehetőleg a gerincre hosszanti irányban, a fejtető felé nyújtva a gerincet.

2. Nyújtsd a nyakad a fejtető irányába, amikor csak eszedbe jut.

3. Minél gyakrabban érezd, figyeld, tudatosítsd, hogy éppen milyen helyzetben van a nyakad. Finoman mozgasd át, nyújtsd és érezd, ahogy egyre közelebb kerül az egészséges tartáshoz, amikor már nincs benne extra feszülés.

MENNYI IDŐ AMÍG RENDEZŐDIK A NYAKI TARTÁS?

Ez elsősorban attól függ, hogy mennyit foglalkozol vele és hogy milyen állapotból indulsz. Egyébként nem tudom. A személyes célom az állapot, a közérzet, a mozgékonyság javítása. Ha a testérzet kerül a fókuszba, akkor napról napra érezhető a változás.

Ne tévesszen meg a gyakorlatok egyszerűsége! A gyakorlás meg fogja hozni a gyümölcseit.

ÉS VÉGÜL A GYAKORLATOK: ÁTMOZGATÓ GYALORLATOK VIDEÓ

Ha bármilyen kérdésed van a témával kapcsolatban, egyéni konzultáció keretein belül felteheted.

 

A gyakorlatok preventív céllal készültek, egészséges embereknek. Nem okozhatnak fájdalmat. Ha fájdalommal jár bármely mozdulat keressen fel orvost, fizioterapeutát.